Ismerd meg a wifi kalandos történetét!

Szeptemberben lesz 19 éve, hogy megérkezett közénk a wifi, ami világszerte rengeteg helyen teszi könnyen elérhetővé a kényelmes internetezést. Gyakorlatilag már alig tudjuk elképzelni az életünket nélküle, pedig két évtizede még csak álmainkban jelenhetett meg ez a lehetőség.

Egészen 1942-ig kell visszamennünk, ha szeretnénk feleleveníteni a wifi történetét, ugyanis ekkor George Antheil zeneszerző és Hedy Lamarr színésznő szabadalmaztatta azt a szórt spektrumú technikát, ami később a technológia alapját adta. A szabadalmat el is adták az amerikai haditengerészetnek, akik 1985-ben már elkészültek a wifi civilek által használható változatával, de széleskörű elterjedésével még jó pár évet kellett várni.  

Ugyanis az akkoriban sokak szerint világvégét eredményező ezredforduló előtt, 1999-ben – a Wifi Alliance megalakulásának évében – vált először mindenki számára elérhetővé a wifi, amivel párhuzamosan meg is jelentek az első vezeték nélküli routerek. A technológia első szabványa nem volt túlságosan – és ebből fakadóan – túl sokáig népszerű, ami annak fényében nem is csoda, hogy mindössze 54 megabites adatátvitelt tudott produkálni (ami a valóságban jóval kevesebb volt), így emailezésre és elképesztően lassú internetezésre lehetett csak használni, de ha egy fal került a felhasználó és a router közé, akkor már nem működött.


A teljes infografika letöltése


2000-ben rukkoltak elő azzal a 802.11b wifiszabvánnyal, ami ugyan még mindig rendkívül lassú internettel látta el a felhasználókat, de legalább a falak nem tépázták meg annyira az általa biztosított jelerősséget. Természetesen itt is voltak furcsaságok, például az, hogy ha egy mikrohullámú sütöt tartottál a router közelében, az eléggé össze tudta zavarni az eszközt. 2001-ben egyébként a Starbucks már bevezette a saját vezeték nélküli wifi hotspotjait, amik a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek, bár – rendszeres olvasóink már tudják, hogy – érdemes vigyázni velük.

Szerencsére 2003-ban eljött a jó világ a wifikedvelők számára, ugyanis az új 802.11g protokoll az 1999-es sebességet már a 2.4 GHz-es frekvencián tudta produkálni, ami akkoriban zavartalan internetést biztosított. Ezt a szabványt aztán továbbfejlesztették, így jelenhetett meg 2007-ben a 802.11n, ahol már érezni lehetett, hogy a wifi terjedését semmi sem fogja megállítani, hiszen sebességben ekkor már lepipálta a vezetékes internetet a maga 300 megabites adatátviteli sebességével. Ez azért is volt nagy szó, mert végre wifin keresztül is lehetett nagyméretű fájlokat küldeni, ami mai szemmel igencsak megmosolyogtató.

2009-ben ugyan véglegesedett az N protokoll, viszont ez volt az az időszak, amikor már rengeteg eszköz használta ezt a frekvenciát – köztük a Bluetooth is –, ezért csomószor rendkívül alacsony lett emiatt a valós adatátviteli sebesség. Egy évvel később már elérhetővé váltak a kétsávos, 2.4 és 5 gigahertzen kommunikáló routerek, akik megmentették a felhasználókat, hiszen többé nem volt gond a sebességgel, vagy a jelerősséggel – bár a legelső modellek egyszerre csak egy frekvencián tudtak működni.

2011-re már eljutottunk oda, hogy sokkal több wifiképes eszközt adtak el, mint sima, Ethernet porttal rendelkezőt, ami a vezetékes internetezést teszi lehetővé. Nyilvánvalóan ehhez az okostelefonok és a tabletek térnyerése is nagyban hozzájárult, amik megjelenésével egyre jobban elkezdte érdekelni az embereket az eszközök védelme is. 2012-től számítva a 802.11ac megjelenésével minden eddiginél gyorsabb lehetett a wifi, ami hatótávolságban is lepipálta a korábbi elődöket.

Napjainkra a wifi életünk meghatározó szereplőjévé vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a tavalyi évben a felhasználók az internetforgalom 68%-át vezeték nélkül hozták össze. Ráadásul egy ember 2017-ben átlagosan 10 óra és 39 percet csüngött rajta, úgyhogy szinte biztos, hogy a jövőben is jelen lesz az életünkben, már csak az a kérdés, hogy milyen újabb eszközökön.

Kapcsolódó tartalmak:

Visszajelzés

Hasznosnak találtad az oldalt?